Az elvált újraházasodottak helyzetének megvitatása az egyház közösségében sürgetővé vált a közelgő püspöki szinódusra való tekintettel. Ebben az összefüggésben annak elérése céljából, hogy ezen személyek köre a szent Eucharisztia vételéhez járulhasson, egy sor bizonyíték kerül említésre az egyházatyák korából. Ez történik mindenekelőtt Giovanni Cereti (szül. 1933 Genova) egyik művében, aki a genovai egyházmegye papjaként patrisztikát és ökumenikus teológiát tanult és ezeken a területeken dolgozott sokáig, és ezenfelül már több mint 30 éve lelki kísérője a leginkább házaspárokkal foglalkozó „Equipes Notre-Dame“ közösségnek.

Az 1977-ben készült „Válás, újraházasodás és bűnbánattartás a korai egyházban” („Divorzio, nuove nozze e penitenza nella Chiesa primitiva“) című tanulmányával Ceretinek az volt az ökumenikus és lelkipásztori célja, hogy az egyház részéről elismertesse az elváltak újraházasodását és szentáldozáshoz járulásukat. Ezt már adott dolognak tekinti a korai egyház gyakorlatában, ahol szerinte a bűn minden fajtáját megbocsáthatónak tartották. Azt állítja, hogy az egyházatyák szövegei és a korai egyház zsinati határozatai (kánonjai) feltételeztek egy szabályos válási és újraházasodási gyakorlatot. Ebben az értelemben magyarázza a harmadik neocezáreai (314-315) kánont: „aki többször (újra-)házasodik, azt a (bűnbánati) fegyelemnek vessék alá. Jó magatartás és állhatatosság megrövidítik a (bűnbánati) időt.”

Az 1977-ben először megjelent és az elmúlt 2013-as évben újra megjelent könyvet láthatóan a 2014. októberi vatikáni püspöki szinódus befolyásolására adták ki.

A teljes cikk itt olvasható.

Fordította: MKPK Titkársága

Nyomtatóbarát változat